(Rendészet, nyelvészet – Poliţist, adjectiv, rendezte: Corneliu Porumboiu, 2009)

A román filmrendezők fiatal generációjának újabb sikerfilmje a kisvárosi rendőr vívódására felépített alkotás. Nemcsak idehaza, hanem külföldön is egyre jobban értékelik Cristian Mungiu, Corneliu Porumboiu, Radu Mintean vagy a tragikus körülmények között elhunyt Cristian Nemescu munkáit.
A fiatal városi rendőr egy újgazdag család iskolás gyereke után nyomoz nap mint nap – a srác füvet szív rendszeresen, sőt ismerőseinek is ad belőle. Cristi (akinek figuráját Dragoş Bucur jeleníti meg – lassan az egyik legismertebb román színésszé lesz) tisztában van a helyzettel és a törvénnyel is: tudja, hogy néhány száz vagy ezer kilométerrel nyugatabbra ezt a törvény már nem bünteti, és őt azért gyötrik a kétségek, mert bár eleget tesz a szakmai követelményeknek, nem akarja börtönbe juttatni a diákot. Nem akar kettétörni egy életet néhány füves cigiért – azonban felettesének, illetve egy ügyésznek erről teljesen más a véleménye. A „dom’ procuror” és a „domnu’ sef” beszédéből megkapjuk azt, hogy hol élünk, hogy szálljunk le a földre – az új évezred hajnalán itt tartunk, még mindig ezek a figurák mondják meg a tutit, seggükből fújdogál a passzátszél. Ezek az alakok Románia társadalmának minden szintjén ott vannak, ezek miatt képtelen haladni húsz éve ez az ország. A "legea-i lege, dom-le" tőmondattal talán mindent érzékeltetnek, ezeknek hiába magyarázol és érvelsz szépen, hogy né, ez itt már kicsit túlhaladott - ők továbbra is megmaradnak a nő- és névnapozások, a "musamalizálás", a hétvégi miccssütés és a kezükbe adott hatalommal való sűrű visszaélés szintjén. Ők már így halnak meg, holott húsz évvel ezelőtt azt rebesgették, hogy egy generáció ki kell haljon azért, hogy működni kezdjen ez az ország. Nem egy generációnak kell kihalnia, az most már hétszentség. Az ilyen emberek lángolása sokkal tovább tartott a kilencvenes években, és tart ma is, szakadatlanul, pedig néhány generációnak az kedvezett volna, ha addig maradtak volna hatalmon az ilyen és efélék, mint amennyi időt működött a Petőfi-Schiller egyetem.

Porumboiu filmje egyfajta jelzés is, egyben társadalomkritika és kemény odabaszás napjaink Romániájának – akárcsak Volt vagy nem volt? című filmje, amely a kilencvenes évek sárbaragadtságát figurázza ki. S hogy mit tesz Cristi, nekimegy a korlátoknak, vagy nem? Hadd maradjon titok, mert ez a film utolsó percében derül csak ki... A tavalyi Cannes-i fesztiválon igen nagyra értékelték az alkotást.